"Lehet, hogy mindened megvan, de mégis oly  gyakran egyedül érzed magad az emberek között. Lehet, hogy biztosnak  hitt kincseidet egyszerre elveszítetted, félelmek gyötörnek, és nincs  mibe kapaszkodnod. Érzed a lelked mélyén az olthatatlan szomjúságot a  Végtelen, a szeretet, a jóság,                    a tiszta fény után. Tudd, ezt a hiányt nem tudja senki, semmi oldani, csakis Isten áldó, életadó jelenléte.
 Nagyon fontos lenne, hogy tudatosan leülj a szobádban, a csendben, és  feltedd magadnak a kérdést: hiszed-e, hogy aki a nyelvedet adta, tud  szólni hozzád, aki a füledet teremtette, kész és képes meghallani a  szavaidat? Akarsz-e kapcsolatba lépni, barátságot kötni a végtelen  bölcs, jóságos Istennel, hogy erőt és útmutatást kapj tőle? Vagy pedig  úgy éled le az életedet, mint az utazó, aki térkép és GPS nélkül indul  felfedezőútra, csak saját józan eszére és mások tanácsára hallgat? Így  sem lehetetlen célba érni, de mennyivel szebb, biztonságosabb,  egyszerűbb úgy, hogy kéred és elfogadod annak a segítségét, aki végtelen  szeretettel megformálta a világunkat és téged is.
 Merj belekapaszkodni e végtelen jósággal hozzád hajló szeretetbe,  alázattal fogd meg Teremtőd kezét, és hagyd, hogy vezessen - ebben  szeretne segítségedre lenni ez a könyv." (Böjte Csaba)