A Pendragon legenda

„Bölcsészdoktor vagyok, a fölösleges tudományok tudora, és mindennel foglalkozom, ami rendes embernek nem jut az eszébe” – mutatkozik be Bátky János, Szerb Antal A Pendragon legenda című regényének főszereplője, és egyben az író alteregója. Mégis, mi ez a „minden”, amivel Bátky János foglalkozik? Középkori angol rovarevőkkel vagy ókori olasz cséplőgépekkel? Majdnem. Szép nőkkel, természetesen. Azután meg ott vannak a rózsakeresztesek – az előbbinél ugyan kevésbé rejtelmes témakör, viszont majdnem olyan izgalmas. Különösen, ha a múlt megelevenedik, és vele talán a halottak is…, de „kezdjük a kezdetén”, ahogy illik. Dr. Bátky egy szép napon meghívást kap Gwynedd earljétől, Owen Pendragontól, aki maga is élénken érdeklődik a rózsakeresztesek iránt. Várkastélyában saját laboratóriuma van, melyben különös kísérleteket folytat, impozáns könyvtára pedig maga a paradicsom a miszticizmus kutatójának. Békés olvasgatásról azonban szó sem lehet. „A szálakat szövik a párkák.” Egy legenda életre kel, egy próféta színre lép, apokaliptikus lovas vágtat a zúgó kelta erdőben, és ha még mindez nem volna elég, egy elfajult vagyonosodási harc miatt orgyilkosok veszélyeztetik az earlt és örököseit… A Pendragon legenda Szerb Antal talán legnépszerűbb műve, és nem véletlenül. Ő maga filológiai detektívregénynek nevezte, de valójában nehezen behatárolható műfajú, hiszen egy páratlan stílusú intellektuális kaland misztikummal, filozófiával, szerelemmel, nyomozással, csillogó humorral. Egyszerre nyújt könnyed kikapcsolódást, ajándékoz meg mély gondolatokkal, miközben feltárja a 17. századi angol misztikusok világát: az alkímiától kezdve a fekete mágiáig. Kihagyhatatlan remekmű.