A rózsa neve

"Nosza, adok én teneked sok latint és kevés nőt, teológiát dögivel és vért, literszám, mint a Grand Guignolban, hogy te kifakadj: "Ez hamis, ez becsapás!" És ekkor kell a hatalmamba kerülnöd, beleborzonganod Isten végtelen mindenhatóságába, melynek a világ rendje semmi. És azután rájönnöd, ha ügyes vagy, hogy hogyan is húztalak be a csőbe..." Az olvasó az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb világsikerét tartja a kezében. Krimit. Igazi nyomolvasást. Vajon miért halnak sorra a szerzetesek egy XIV. századi apátságban? A rózsa neve nem volna tisztességes krimi, ha az olvasó a regény végén (a legeslegvégén) nem kapna választ erre a kérdésre. De tisztességes (ördögi, ravasz és mégis üde) regény se volna, ha a válasz nem törpülne el a még sokkalta nagyobb kérdőjelek árnyékában. A rózsa nevétől a rózsáig hosszú az út és kacskaringós, de belátható. Ami a rózsától a "tettesig" sötétlő homályt illeti, bizony válasz nélkül maradunk. Milo Manara csodálatos illusztrációival még talányosabbá válik a történet. Az olasz képregényrajzoló mindig nagyágyúkat választott maga mellé alkotótársnak politikai és erotikus elemeket is ötvöző munkáihoz. Federico Fellinivel, Pedro Almodóvarral, Neil Gaimannel és Umberto Ecóval közös könyvei igazi műremekek.