Amber nyomában

Az új-zélandi Aucklandben játszódó szerelmi történet főhőse, Ethan Grieg filmrendezést tanul. Beleszeret közeli barátjába, Amber Deering környezetvédelmi aktivistába, aki a szüleivel és a testvérével egy ideálisnak tűnő lovasfarmon él. Amber nagyon kedveli Ethant, de az ő választása a dúsgazdag özvegy Stuart Reedsre, a jóképű, művelt brit befektetőre esik, aki jóval idősebb nála. Stuart, a koreai háborút megjárt veterán mentálisan felkészült arra a hosszú és alattomos háborúra, amely fiatal ellenfelével Amber szívéért folyik. Egy nap azonban olyan titkok kerülnek napvilágra, amelyekből kiderül: semmi sem az, aminek látszik, és valamennyien olyan tettekre kényszerülnek, amilyenekre senki nem számított.

Christine Leunens, akinek a magyarul is megjelent Cellába zárva című háborús regényéből készült az Oscar-díjas Jojo Nyuszi című film, ezúttal is hús-vér szereplők fordulatos és egyáltalán nem hétköznapi történetét meséli el a szerelem bonyolult természetéről meg a jó és a rossz árnyalatairól.

Részlet:

Feltéptem a borítékot, és a lélegzetem is elállt attól, ami benne volt. Nem tudom, meddig szorongattam a förtelmes értesítőkártyát, rajta az ilyesformán tekergőző szóvirágokkal: „A cambridge-i Mr. és Mrs. Les Deering tudatja, hogy lányukat, Amber Nicole Deeringet eljegyezte az aucklandi Stuart Henry Reeds, a néhai Mr. és Mrs. Brian Reeds fia.” Azt viszont annál inkább tudom, mi állt még benne, szóról szóra:
„Esküvőjüket nyárra tervezik.” Egy évvel azután, hogy közel jártam ahhoz, hogy megcsókoljam Ambert a napsütésben, hozzámegy valaki máshoz! Az ilyen hivatalos értesítőkártya és a hozzá való boríték, az ilyen letűnt „finomkodás” túlságosan régimódi és divatjamúlt Amber korosztályához! Mi sem természetesebb, mint hogy mind a kártya és mind a boríték gyűrt papírból készült, tele ilyen kis fidres-fodros ráncokkal. Amber nem látta ennek a textúrának az iróniáját, hogy ez mennyire jelképes? Hozzámegy valakihez, aki a nagypapája lehetne? Aztán a kártya hátára Amber saját kezűleg írt valamit:

Drága Ethan!
Nem várom, hogy teljesen megértsd, miért megyek hozzá Stuarthoz, de kérlek, fogadd el. Az az igazság, hogy nem tudom, mihez kezdenék nélküled, nem is tudod, mekkora segítség vagy nekem. Ha te nem lennél, nem hiszem, hogy egyáltalán még itt lennék.
Elmondhatatlanul sokat számítasz nekem.