És visszatérnek a karavellák

"Valami kurva nagy buli lehet most Európában, annyian utaznak oda." Vasco da Gama, az Indiába vezető tengeri utat feltérképező hajós hamiskártyásként keresi kenyerét, miközben hajóútjának megéneklője, Camões, a koszorús költő apja hamvaival bolyong Lisszabon utcáin Lobo Antunes regényében, amely szürrealizmusba hajló, sokszor morbid képekben és jelenetekben érzékelteti, mi lett az egykori világhatalom, Portugália dicsőségéből a gyarmatbirodalom összeomlása után. Két síkon, a XV. századi tengerentúli terjeszkedés idején, illetve az 1974-es szekfűs forradalmat követő pánikhangulatban játszódnak az események, amikor a portugálok tömegesen tértek vissza hazájukba a független Angolából és Mozambikból, s főszereplői egykori portugál hajósok: Diogo Cão, Afrika nyugati partjainak feltérképezője, Pedro Álvares Cabral, Brazília felfedezője, Xavéri Szent Ferenc, a kor híres hittérítője és a többi híres történelmi személyiség, akik évszázados méltóságuktól megfosztva számkivetett páriákként téblábolnak a gyarmataival együtt dicsőséges múltját vesztett jelenkori Portugáliában. A Saramago-val együtt Nobel-díjra is fölterjesztett Lobo Antunes az 1970-es évek végén feltűnő prózaírói nemzedék tagjaival együtt ebben a regényében is a történelmi szembenézés, a megelőző korszak hamis eszményeivel való leszámolás igényével a századokkal korábban elkezdődött nemzeti tragédiát mélyen átérző művet ad olvasói kezébe.