Vége jó, minden jó

„A világ teremtése után gyönyörű szép tündérkisasszony szállott le a Firtos hegy tetejére. Vele szállt le sok-sok tündérleány, s elhatározták, hogy várat építenek. A tündér- királykisasszonynak Firtos volt a neve. De volt még egy gonosz leánytestvére, Tartod nevű: irigykedett Firtosra, merthogy az sokkal szebb volt, mint ő.

– Hiába fáradtok, én még ma éjfélig sokkal szebb várat építek. Mégpedig a te várad fundamentumkövére építem, akár tetszik neked, Firtos, akár nem – mondta Tartod.

Nevetett Firtos ezen a beszéden, nevettek a tündérek is, és aztán serényen munkának láttak. Tartod pedig hazament a Tartod nevű hegyre, s csak azt várta, hogy elkészüljenek; nosza, átrepült tündéreivel a Firtos hegyre, kifeszítették a vár fundamentumkövét, kifúrták, vasrúdra húzták, s úgy repültek vele Tartod hegye felé. Ám amikor éppen Korond fölé érkeztek, a kakasok éjfélt kukorékoltak, a vasrúd kettétörött, a kő leesett Korond vizébe. Most is ott van. Amikor a kő leesett, összeomlott Tartod vára is. Híre-pora sem maradt.”