A változó civilizáció

Az életműsorozat jelen kötetében – két hosszabb esszé mellett – a szerző rövidebb terjedelmű tanulmányai szerepelnek, köztük olyan jelentős és sokat vitatott írásai, mint A tudattalanról, a Wotan és A katasztrófa után. A tanulmányok az egyes embernek a társadalomhoz fűződő kapcsolatát, illetve az ebből fakadó pszichológiai problémákat tárgyalják.

„C. G. Jung 1918-ban A tudattalanról címmel tette közzé a jelen gyűjteményes kötet alaphangját megadó cikkét. Ebben azt a meggyőző elméletét vázolja föl, hogy az az európai konfliktus, melyet akkoriban szinte kizárólag materialista szemszögből tekintettek, alapjában a csoportokat és nemzeteket alkotó egyén kollektív tudattalanjában gyökerező pszichológiai válságot tükrözi. Jung ezt követően egy sor olyan tanulmányt írt, melyek a kor viszonyait taglalják – különös tekintettel az egyes ember társadalomhoz fűződő kapcsolatára.

Jelen kötet első nyolc, a két világháború közt született tanulmánya a bevezető értekezésben is érintett témákat boncolgatja tovább, és a modern ember tudattalan adottságainak föltárásával és az önmegismerés jelentőségével foglalkozik, mely utóbbi feladata az volna, hogy képessé tegye az individuumot a társadalmi nyomással szembeni ellenállásra. Emellett olyan specifikus témák is terítékre kerülnek, mint például a társadalmi változások hatása a nemek viszonyára és az etnikai tényezőknek a pszichológiai elméletek fejlődésére gyakorolt befolyása. Ezeket négy, az 1946-os Kortörténeti tanulmányok című kötetben közzétett tanulmány követi, melyekben Jung kimutatja, hogy az egyes páciensek álmai és fantáziái lényegében az általa »pszichés járványok«-nak nevezett gyökeres társadalmi és politikai átalakulásait, a nemzetek tudattalan életének tendenciáit tükrözhetik. Wotan című, először 1936-ban publikált esszéjében a germán istent a Németországban működő és a nemzetiszocialista mozgalomban kifejezésre jutó ösztönerőket szimbolizáló archetipikus alakként írja le.

Azok a pszichés dinamizmusok, melyeket Jung az egyének és csoportok viselkedéséből vezetett le, jóval nagyobb mértékben is kimutathatók voltak, mint azt a szerző utolsó életéveiből származó két terjedelmesebb írásában is bemutatja. A Jelen és jövő című tanulmány újra az egyén és a tömegtársadalom közti viszonyt veszi elő, az Egy modern mítosz: Az égen látható dolgokról címűben pedig egy olyan mítosz születését vizsgálja, melyre Jung technológiától uralt korunk természettudományos irányultságának kompenzációjaként tekint. Mivel a civilizáció válságát morális krízisként ítéli meg, a jóról és rosszról, valamint a lelkiismeret pszichológiai funkciójáról alkotott felfogása (XVI. és XVII. számú tanulmányok) a téma szükséges és jelentős kiegészítései.

A recenziók és rövid tanulmányok (XIX–XXIV. számú tanulmányok) Jung egyik kortársának, Hermann Keyserling grófnak a nemzetiségi problémákról és az Egyesült Államokban és Indiában tett látogatásairól írt munkáira vonatkozó spontán és személyes hangvételű reakciók. Végül a kötet függelékében azokból az évekből származó dokumentumok olvashatók, amikor Jung a Nemzetközi Általános Orvosi Pszichoterápiás Társaság elnöke és a társaság folyóirata, a Zentralblatt für Psychotherapie szerkesztője volt. Tetterős alkata és mind a társadalom, mind pedig kollégái iránt érzett elkötelezettsége vette rá, hogy elvállalja e tisztséget, mely olyan kedvező platformot jelentett számára, ahol a lehetőségek adta kereteken belül szállhatott síkra a németországi nemzetiszocialista rezsim alatt fenyegetett helyzetbe került pszichoterápiáért. Tevékenysége miatt méltatlanul került az elfogult és hiányosan informált kritika kereszttüzébe. Mindazon célokat, melyekért fáradhatatlanul küzdött, a megfelelő dokumentumok segítségével első alkalommal jelen kötet mutatja be.”

(Részlet az előszóból)