Gengszterek földjén

Carlos Webster kölyökkorában néz először farkasszemet egy híres bűnözővel, 1921 őszén. Tíz évvel később Carl Webster néven már híres rendőrbíró, aki ha egyszer előhúzza a fegyverét, agyon is lövi az ellenfelét. Élvezi a sikert, és már nem kevesebbre vágyik, mint hogy Amerika leghíresebb rendőrbírója legyen.
Jack Belmont, egy oklahomai olajmilliárdos elkényeztetett és haszontalan fia, sokáig nem találja a helyét az életben. Hamarosan azonban ráérez a gonoszság ízére, és egyre elvetemültebb bűnözővé válik. Egy pont után aztán már nincs megállás: Jacknek eltökélt szándéka, hogy Amerika első számú közellenségévé váljon.
Tony Antonelli, a Valódi Bűnügyek újságírója élvezi a munkáját. Veszélyes életet él: testközelből ismeri a zsaruk és a bankrablók, a szajhák és a zugkocsmák világát. Tony célja, hogy mindig első kézből tudósítson a jó és a rossz fiúk összecsapásáról, hogy Amerika egyik legkeresettebb zsurnalisztája legyen. 
A három férfi – és a körülöttük legyeskedő nők – sorsa hamarosan összefonódik, és ELMORE LEONARD lebilincselő gengszterregényében a végén mindenki megkapja, amire vágyik…

„NINCS REGÉNYÍRÓ, AKI NE TUDNA TANULNI TŐLE… AZ ÖREGNEK MÉG ENNYI ÉV UTÁN IS BŐVEN VAN MUNICIÓJA.” – Stephen King, Boston Globe
„LEONARD PRÓZÁJA KÖNNYED, PÁRBESZÉDEI TÖKÉLETESEK, HUMORA PEDIG KAPAR, MINT EGY JÓ ERŐS ITAL… HIHETETLEN ÉLMÉNY.” – Booklist
„LEONARD ÚJRA MEGMUTATJA, HOGY Ő AMERIKA ELSŐ SZÁMÚ KRIMIÍRÓJA.” – Daily News

ELMORE LEONARD napjaink egyik legnépszerűbb amerikai krimiszerzője. Könyveit milliók olvassák világszerte, regényeiből többek között Quentin Tarantino és Steven Soderbergh rendezett filmet. Az immár ötödik évadánál tartó nagysikerű sorozat, A törvény embere ötletgazdája és forgatókönyvírója.

„Carlnak átvillant a fején, hogy figyelmezteti őket: dobják el a fegyvert, különben agyonlövi őket. De annyira nem illett a kezükbe a fegyver, és Carl látta rajtuk, hogy ezt ők is tudják. A Remington csövével kiütötte a fegyvert a férfi kezéből, majd a puskatussal égett arcába sújtott, ami biztosan pokolian fájt, de még mindig jobban járt, mintha lelőtték volna. Carl megfogta az elkábult férfi karját, aki most már fegyver és szemüveg nélkül tántorgott, kihúzott egy széket az asztal mellől, és ráültette. Virgil leültette mellé a lefegyverzett Veniciát. Louly csak nézett. Narcissa pedig azt kérdezte:
– Ők is kérnek reggelit?”