Emlékiratok könyve

„Ezidáig is azért hallgattam minderről, azért nem beszéltem minderről soha, senkinek, hogy ne válhasson kalandos elbeszéléssé, ne legyen mese abból, ami nem mese, ne szelídíthessem fabulává szavakkal; elevenen kellett inkább eltemetni az emlékezet kriptájában, és egyedül ott van jó és háborítatlan helye." Új kiadásban jelenik meg Nádas Péter egyik legjelentősebb műve, az Emlékiratok könyve. Az először 1986-ban napvilágot látott, többszólamú regény fülszövegében írja a szerző: „Kellemes kötelességemnek teszek eleget, ha kijelentem, hogy nem a saját emlékirataimat írtam meg. Senkit nem szeretnék fölöslegesen megtéveszteni. Regényt írtam, több ember időben némiképpen eltolt, párhuzamos emlékiratát beszéltem el. Mindazon valóságosnak tetsző helyszín, név, esemény és helyzet, ami a történetben előfordul, nem mondható tehát valóságosnak, hanem a regényes írói szándék és az óvatos képzelet terméke. Amennyiben valaki mégis magára ismerne, vagy – Isten ne adja! – bármilyen esemény, név, helyzet fedne egy valódit, akkor az csak a fatális véletlen műve lehet, s ebben a tekintetben – ha más tekintetben nem is – kénytelen vagyok minden felelősséget elhárítani." „Nádas Péter műve nem csak az újabb magyar regény, hanem egész epikánk kiemelkedő teljesítménye. Ritka esemény. A gondolati mélység és az esztétikai megoldottság egységében rendkívüli dokumentum ez a könyv: korunkról, Kelet-Közép-Európáról és emberi természetünkről, kultúránk állsáról. Nádasnak sikerült megírnia azt, amire mindeddig várnia kellett a magyar irodalomnak, 1956 regényét..." – írta a könyvről Balassa Péter 1988-ban.