„Örökké az enyém leszel.”
A zaklatóm gúnyolódása emlékeztetett arra, hogy csupán tulajdon voltam az apám, a Kaszások és Archer D’Ath számára. Még Kody és Steele is úgy tekintett rám. Danvers hercegnő – a főnyeremény.
A felesége vagyok.
Archer D’Ath felesége.
Gyűlölöm őket. Hazudtak nekem. Újra és újra. Tudtam, hogy hazudnak, mégis utálom magamat, amiért hagytam, hogy eddig fajuljon a helyzet. Mert beléjük habarodtam annak ellenére, amit velem tettek. Mert hittem a kapcsolatban, amiről kétségbeesetten akartam, hogy igazi legyen.
Kamu.
Az egész rohadtul kamu. És egyikük sem akar elengedni. Archer és a többi fiú azt hiszi, irányíthatnak. A zaklatóm birtokolni akar. Nem vagyok hülye – tudom, hogy a legújabb szövetségeseim is kihasználnak.
Nem baj, mert én őket használom ki arra, hogy visszaszerezzem, ami az enyém.
Az életemet. A szabadságomat. A nevemet.
Madison Kate Danverst nem lehet birtokolni.