Műemlék e Ház, nem emlékmű. Ybl Miklós 130 esztendős Andrássy úti  palotája, az Operaház egyszerre ékszerdoboz és a magyar opera- és  balettélet múltjának, jelenének, jövőjének színtere. Gazdag öröksége  állandó inspiráció, olykor teher és néha sokkoló mérce. E Ház, s általa a  magyar opera- és balettjátszás történetét meséli el írásban-képben e  kötet. Aranykorok és válságperiódusok emléke, legendás előadások,  világhírű muzsikusok és énekes óriások jelennek meg a könyv lapjain.  Felidézzük a Filharmóniai Társaság hosszú és dicsőséges útját, valamint  az Operaház nagy kistestvérének, második játszóhelyének, az Erkel  Színháznak a maga száz kalandos esztendejét. Bebarangoljuk az Ybl-palota  termeit, és egy fejezet erejéig megmutatjuk, milyen elképzelésekkel és  arculattal vág neki a magyar Opera a következő évtizedeknek. Ahogy  Ókovács Szilveszter főigazgató fogalmaz: Mi, operaháziak dolgozzunk  azon, hogy a 200 esztendeje született Ybl Miklós mégoly szép, immár 130  éves operaháza ne metrómegálló legyen a budapestieknek vagy  megközelíthetetlenül tiszteletet parancsoló színháztemplom a vidék  Magyarországának, és ne csak látványosság, zenei Halászbástya a  külföldiek számára, valamint végképp ne mauzóleumaként maradjon meg egy  múltban ragadt kosztümös kornak a világ operajátszása számára. Tudjuk  most is, mi a cél: épp ez, a panoptikumra eredendően hajló operai  műfajok előadásait élő és eleven jelennel megtölteni vagy felöltöztetni a  kortalanul gyönyörű Ybl-palotában! Mai értékkel telíteni a régi formát,  és ma értelmezhető ruhába bújtatni az ódon tartalmat. Szél pedig van,  lesz is. És a magyar nemzet összművészetének vitorlájába ma már  egyetlen, de európai viszonylatban is elsők közt teljesítő Operája fújja  a passzátszelet. Ehhez a vízióhoz segítség ez az informatív és gazdagon  illusztrált kötet, amelyet élvezettel forgathat mindenki (külföldi és  magyar), aki szeretné megismerni  és az is, aki már rendszeresen  látogatja a magyar operaművészet kinyitott templomát.