Jók és Rosszak Iskolája 4. - Az én váram

Minden vég egy új kezdet… A Jók és Rosszak Iskolájának növendékei úgy gondolták, elérték a mesés boldogan-élnek-míg-meg-nem-halnak állapotot, minden szép és jó lesz, miután legyőzték a Gazgatót. Fogalmuk sincs, hogy a világuk kitágul… és a történetük is folytatódik. A végbizonyítvány megszerzéséért negyedik évben mindenkinek vándorútra kell mennie, ahol dicsőséget szerezhet magának. Ezek a küldetések nemcsak veszélyesek és kiszámíthatatlanok, hanem a tétjük is nagy: a siker örök tiszteletet, a kudarc örök feledést jelent. Agatha és Tedros feladata az, hogy királyi párként adják vissza Camelot királyságának és várkastélyának régi fényét. Sophie dékán feladata teljesítése során a Gonoszt a saját képére próbálja formálni. Ám hamarosan mindannyian egyre magányosabbnak, egyre elszigeteltebbnek érzik magukat… Amikor azonban évfolyamtársaik feladata káoszba torkollik, valakinek át kell venni a vezetést, hogy megmenthessék őket. Ha a Jó és a Rossz nem képes együttműködni, senki nem marad életben. „– Értem – felelte lady Gremlaine, és egy lépést tett Agatha felé. – A várkastély omladozik. Az, hogy az ön királya joggal viseli-e a koronát, még vitatott. Kémek fenekednek mindenütt az önök elpusztítására. Az előző királyné és áruló lovagja a koronázás óta bujkál, a monarchia megdöntését célul tűző Királyi Kárhozat című illegális kiadvány máig ismeretlen szerzője pedig azt írja önről, hogy „ajnározott üdvöske valami amatőr meséből, akinek feltett célja, hogy még több szégyent hozzon Tedrosra, mint a saját anyja”. „– Szeretnék ma találkozni Tedrosszal – fejezte ki Agatha a kérését határozottan. – Kérem, illessze be a napirendembe. Lady Gremlaine megtorpant, hátrafordult, ajka vékony vonallá feszült. A szobalányok kissé hátráltak Agathától. – Megjegyezném, hogy tegnap éjjel nagyon is volt alkalma találkozni vele. Az udvari etikett szabályait megszegve – jegyezte meg lady Gremlaine. – A király az esküvőig nem tartózkodhat az ön szobájában kíséret nélkül. – Tedrosnak nyilván joga van találkozni velem, amikor csak akar – mondta Agatha. – Ő a király. És én a királyné.”