Jól áll neki a harag

„A harag olyan, mint a víz. Megpróbálhatjuk gát mögé parancsolni, eltéríteni vagy figyelmen kívül hagyni, ám végül megtalálja az utat, méghozzá általában a legkisebb ellenállás felé. Mint a könyvben kifejtem, a nők sokszor a testükben érzik a haragot. A feldolgozatlan harag nyomot hagy a megjelenésünkön, a testünkön, az étkezési szokásainkon és a kapcsolatainkon, alacsony önbecsülést, szorongást, depressziót vált ki, a hatására kárt tehetünk magunkban, és akár fizikai megbetegedést is okozhat. A károk azonban nem csak fizikaiak. […] Ha nem veszünk tudomást a haragunkról, akkor nem törődünk magunkkal, és hagyjuk, hogy a társadalom se törődjön velünk. És vegyük észre, hogy ha így kezeljük a nők haragját és fájdalmát, könnyebb lesz kihasználni minket – az utódnemzésben, a munkában, a szexben és az ideológiák terén egyaránt.” A haragot általában félreértik, főként, ha a nők haragjáról van szó. A nők dühét a társadalom évszázadok óta egyfajta rendellenes, szélsőséges érzelemként könyveli el, megbízhatatlansággal, irracionalitással kapcsolja össze. A nőket sok helyen már kislány koruktól fogva arra intik, hogy tartsák magukban a haragjukat, annak ellenére, hogy az érzelmek elfojtásának komoly fizikai és pszichés következményei lehetnek. Pedig nekünk, nőknek számtalan okunk van dühösnek lenni: átlagosan még mindig kevesebbet keresünk ugyanazért a munkáért, mint a férfiak, gyakran hátrányba kerülünk az oktatásban és a munkaerő-piacon, illetve rendszeresen szembesülünk a hétköznapi szexizmus káros hatásaival. Soraya Chemaly, aki évtizedek óta foglalkozik a nőket érintő legfontosabb társadalmi kérdésekkel, azt vallja, hogy a haragunk nem csupán jogos, hanem része is a megoldásnak: ha tudatosan közelítünk hozzá, segít felismerni az igazságtalanságot, és előmozdíthatja a változást. A Jól áll neki a harag megvilágító erejű, végtelenül felszabadító munka, amely megmutatja, hogyan fogadjuk el a haragunkat, és változtassuk azt mindent elsöprő, termékeny energiává.