mátéPONTindul

Valóban létezik olyan nevű város, hogy Keszthely? - merül föl a kérdés Kőkuti Mátéban (17) egy nyári reggelen. Ám ahelyett, hogy választ kapna erre a látszólag könnyen megválaszolható kérdésre, Máté újabb és újabb rejtélyek hálójába keveredik. Ráadásul szülei távollétében véletlenül megismerkedik eltitkolt nagybátyjával, Simonnal, és a valóság egy pillanat alatt a feje tetejére áll.
Eltelhet-e egy nap alatt két nap? És évek alatt két hét? Hogyan éljünk túl egy unalmasnak ígérkező nyarat? Hogyan kell élvezni a holdfényt? Mit tegyünk, ha félénkek és szerelmesek vagyunk? De a nagy kérdés persze ez marad: boldogok leszünk-e attól, ha engedelmeskedik nekünk a tér és az idő? Na jó, egyszerűbben: összejön-e egy tökéletes randi Annával? Máté mindenesetre pont elindul, hogy kiderítse.


Milyen legyen egy tizenhét éves, ha nem reménytelenül szerelmes? Sokszor gondolok úgy magamra, mint cirkuszi attrakcióra. Tessék, csak tessék, itt látható Kőkuti Máté, a világ legátlagosabb tizenhét évese, a kamaszkor minden vonása jól kivehető rajta, tessék, csak tessék, lépjenek közelebb,
vegyék szemügyre ezeket a pörsenéseket, pattanásokat, ezeket a kiforratlan vonásokat, ezt a zavaros tekintetet, ezt a teljesen semmilyen frizurát, ezt a hiteltelen magabiztossággal leplezett rettegést, tessék, csak tessék, világszám!

Születtem 1984-ben Siklóson, ahol (az első fejezetet leszámítva) ezt a könyvet írtam. 2003-ban legnagyobb meglepetésemre Budapesten találtam magam a Színház- és Filmművészeti Egyetem színháztudomány szakos hallgatójaként, aztán még a színházrendező szakot is elvégeztem ugyanott. Jelenleg vagyok többé-kevésbé pályakezdő, és teljes mértékben szabadúszó színházi mindenes, vagyis diplomás rendező és dramaturg, alkalmi kabaréíró, műkedvelő színész, valamint szenvedélyes, ám de képesítés nélküli macskaszitter.