Hirosige

Japán technikával kialakított papírtokban rejteznek a 19. század közepének Tokiójáról készített ukiyo-e fametszet-sorozat lapjai, az Edo száz nevezetes látképe (Meiso Edo hjakkei).A különleges, ősi kötészeti megoldással készült kiadvány nem csupán művészeti album, mert német sinológus szerzőpárosa nagy szakértelemmel és informatívan kalauzolja olvasóját a korabeli japán kultúra és művészet világában. Utagava Hirosige (1797-1858) az ukiyo-e hagyomány egyik utolsó nagy művelője volt. Az elnevezés szó szerinti jelentése "a tovalibbenő világ képei", a 17. században keletkezetthíres japán fametszetműfajra utal, eredete pedig az e világi létet illuzórikusnak, mulandónak tekintő buddhizmusban keresendő. Később aztán nagyon is világi értelmet, kifejezetten reklám funkciótkapott, amennyiben Kiotó, Osaka, Edo népszerű szórakozási lehetőségeit, színházi előadásokat, szúmóversenyeket, a divatot irányító kurtizánokat propagálta. Melanie Trede és Lorenz Bichler, aHeidelbergi egyetem tudományos munkatársai részletes bevezetőjét egy színes Edo- (1868-tól Tokio) térképvázlat zárja, amely a sorszámukkal jelzett képek helyszíneit mutatja. Ezután következik asavmentes papírra nyomott, pompás selyemkötésű album 119 darabból álló reprodukció-sorozata. Külön erősségei a munkának az oldalpárok bal oldalán közölt képelemzések, melyekben a szerzők az ábrázolt jeleneteket értelmezik, az európai szem számára térben és időben távoli, idegen jelentéseket magyarázzák és rengeteg érdekességet említenek. A nagyalakú kötet könyvészeti kiegészítői (bibliográfia, Japán történelmi korszakainak kronológiája és szerkesztői megjegyzések) mindössze két oldalon elfértek. Magas ára ellenére, kuriózum jellege miatt beszerzése javasolt mindazoknak akönyvtáraknak, amelyek gyűjtőkörébe illeszkedik a szép kiadvány.