Elveszett alvókák

A gyerekek képzelete és szeretete határtalan. A legbelsőbb gondolataikat, félelmeiket és vágyaikat sokszor nem is tudják szavakkal elmondani, de gond nélkül megosztják azokkal a kedves, agyonszeretgetett kis játékokkal, „akikkel” együtt is alszanak. Mindenhova magukkal hurcolják őket, mert óriási biztonságot ad számukra a létezésük, és valljuk be, mi, felnőttek is hálásak vagyunk a mindig megnyugvást adó plüssnek, plédnek, nyunyinak, rongyinak, kabalának…
Ha a szeretett tárgy eltűnik, (ami sajnos elég gyakran előfordul), a kicsikben hirtelen összedől a világ. Kétségbeesetten keressük együtt az elveszett kedvencet, ám sokszor hiába. Az is előfordulhat, hogy meglesz az alvóka, de hova kóborolt? Miért és hogyan veszett el? Mi lesz azokkal, akik soha nem kerülnek elő? „Ugye, nem azért mentek el, mert nem szeretnek minket?” – kérdezik ilyenkor a gyerekek.
Kilenc neves meseíró az elveszett kedvencek nyomába eredt, és… annyit elárulhatunk, hogy minden alvóka jól van!
Ezek a szívből jövő történetek vigaszt, megnyugvást adnak egy olyan pillanatban, amikor semmi más nem segíthet, csak a mese. Aki pedig még soha nem veszített el egy ilyen kedves tárgyat, annak sem árt előre felvérteznie magát. Ezek a szeretnivaló plüssmesék mindenképp közelebb hozzák egymáshoz a mesélőt és a mesehallgatót. Vigyázzunk hát egymásra, az alvókákra és a mesékre!
Both Gabi szerkesztő