Mi dalol a madárban

„A fojtogató idő-por: költőnknek ihlető… Acsai, ha nem utálnám irodalomra a futball-hasonlatokat, amolyan 16-oson belül fapofával kavaró csatár. Pedig dehogy fapofa. Mélyhegedű-fájdalom az egész… Szeretem ezeket a szavakat. Képeket… Nem költői toposzok, vagy hogyan mondják, hanem az élet képei. Egy valódi életéi… Mert megtörtént a kimódolhatatlan: a versek együttese összeállt. Teszi ezt a tehetség s az igazmondás természete.” Tandori Dezső sorai Acsai Roland költészetéről A szerző a kötet lapjain saját gyerekkorát térképezi fel, és nem maradhatnak ki a tőle megszokott állat-, valamint természetversek sem. Több költeményben felidézi hajdani mestereit. Érett, létösszegző művek ezek. Acsai Rolandnak számos megkapó, elgondolkoztató története van, amiket ezúttal lírában elbeszélve ismerhet meg a nagyközönség. A tercinákra emlékeztető, rímes szabadverseket egy hexameterekben és egy ütemhangsúlyos formában írott költemény keretezi, és a kötet egy novellával egészül ki.