A trubadúrok

Ez a könyv nem irodalomtörténet, hanem költői történet. Nemcsak a szakembernek szól, hanem mindazoknak, akik mélyebben érdeklődnek az irodalom és a régi korok költészete iránt. Sőt, fel kívánja ébreszteni az érdeklődést e távoli kor költői iránt. A rendszerezés helyett azokra az érzelmi és gondolati mozgatókra irányítja a figyelmet, amelyek megindították és alakították a modern európai nyelvek első nagy lírai kibontakozását. És mindezt a 21. századi ember szemszögéből nézve, a jelenkori filológia és lélektan eredményeire építve teszi. Michel Zink 1945-ben született. Egyetemi tanulmányait az Ecole Normale Supérieure hallgatójaként végezte, majd a toulouse-i egyetemen és a Sorbonne-on oktatott. A francia posztgraduális képzés nagymúltú intézménye, a párizsi Collège de France 1994-ben számára állította fel újra a középkori franciaországi irodalmak tanszékét, ahol egészen 2016 februárjáig tartotta előadásait. Rendszeres meghívottja a Yale, a Harvard, a Columbia és más amerikai, valamint számos európai és japán egyetemnek. Nagyszámú szakcikke mellett önálló szerzője több mint húsz, a középkori irodalom különböző kérdéseit tárgyaló könyvnek. Szerteágazó tudományos és tudományszervezői tevékenysége mellett több ismeretterjesztő munka szerzője, társszerzője, illetve szerkesztője. 2000 óta tagja a Francia Akadémiának, és öt évvel ezelőtt választották a történeti és irodalmi akadémia örökös titkárának. Számos francia és külföldi kitüntetésben részesült, a Becsületrend tisztje és az Akadémiai Pálmák rend parancsnoka. „A trubadúrok költői története elsősorban az életükből, az útjaikból és szerelmeikből, a kapcsolataikból, a pályafutásukból és a műveikből tevődik össze. A trubadúrok költői története magában foglalja az ő művészetük és hatásuk történetét is, és különösképpen a kéziratok történetét, amelyek nagy korszaka lezárultával megőrizték számunkra ezt a költészetet. Továbbá a trubadúrok költői történetéhez tartozik az a több száz történetecskéből álló elbeszéléskincs, amely verseik ürügyén íródott, merít e versekből és kommentálja azokat, és amelyet néhány kézirat e versekkel együtt őrzött meg.”