Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét

Móricz Zsigmond életművének hatása és értékelése napjaink irodalmi közvéleményében rendkívüli változásokon megy át. A Móricz-naplók és más forrásmunkák kiadása, a legújabban kézbe vehető Móricz-monográfia, az „újraolvasó” tanulmánykötetek, a megpezsdült irodalomtörténeti eszmecserék az olvasóközönséget is egy új Móricz-kép megismerésére sarkallhatja. Sorozatunk alkalmas eddig indokolatlanul háttérbe szorult remekművek fölfedezésére és a közismert – inkább csak emlegetett – munkák élményteli befogadására.

1848 Magyarországa – ahogyan sehol másutt, mint Rózsa Sándor krónikájában, nem láthatjuk! Miért éppen egy betyár sorsa foglalkoztatta Móricz Zsigmondot annyira, hogy három könyvet is szentelt volna neki? A Rózsa Sándor a lovát ugratja (1941) és a Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét (1942) után a harmadik kötet megírását Móricz halála hiúsította meg. Az író a közönségét szerette volna egyszerre több módon is megszólítani: egy historikus krimivel izgalmas olvasmányt adni, a betyár képében önnön lázongó, meg nem alkuvó énjét megmutatni s nem utolsó sorban a történelmet alulnézetből, a nincstelenek felől láttatni. E többszólam a mai olvasót is elbűvölheti.