Túl a diszharmónián

Az értekezés Péterfy Jenő, Asbóth János, Justh Zsigmond és Gozsdu Elek esszé- és prózaírói munkásságán keresztül azt vizsgálja: hogyan jelenik meg az esztétikai létmód problémája a XIX. század végi magyar eszmetörténetben. A szerzők és sok tekintetben alteregó hőseik magas szintű önismeretre képes, érzékeny, érzelmekben gazdag alkotó személyiségek, akik hívőként fordulnak a művészet világához, és a kisszerű valóság és létük börtönéből kiutat keresve az esztétikumban találnak menedéket. Erről az esztétikai létmódról azt feltételezik, hogy az nem életidegen, mert olyan örök, érvényességüket soha el nem veszítő értékeket hordoz, amelyekbe bármikor belekapaszkodhat a szenvedő, a szorongó, a világ és önmaga elől menekülő ember. A megidézett írók a XX. század első felében több művésznemzedék gondolkodására jelentékeny hatást gyakoroltak.

Mórocz Gábor (1981) 2005-ben történelem, 2006-ban pedig filozófia szakos bölcsész-tanári oklevelet szerzett a Szegedi Tudományegyetemen. 2010-ben diplomázott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar nyelv és irodalom szakán. 2015-ben szerzett abszolutóriumot a PPKE Irodalomtudományi Doktori Iskolájában. Kutatási területe a magyar esszé és az esszéisztikus széppróza története. 2015-től a Magyar Napló kritika- és tanulmányrovatának a szerkesztője.