Ide nekünk a csillagokat is!

Egy dél-olaszországi tanyán élő házaspár a saját kamasz fia mellett intézeti gyerekeket is nevel. A fiúk művelik a földet, dolgoznak, tanulnak, imádkoznak és ismerkednek a testükkel. Egyikük, Bern első látásra megtetszik a szomszéd villában nyaraló torinói lánynak, Teresának. Pár év elteltével komolyra fordul a kapcsolatuk, Teresa – egyetemi tanulmányait abbahagyva – a tanyára költözik az ott spártai körülmények közt élő társasághoz. A nevelőszülők már nincsenek velük, a fiuk is elment, hat fiatal marad magára az ambícióival és az illúzióival. Próbálnak környezettudatosan élni, önellátó organikus gazdaságot teremteni, természet- és állatvédő akciókkal küzdenek az elveikért. Közben az édenkert árnyékában ki-ki a saját harcát is megvívja.
Húsz év elteltével már mindenki bevégezte küldetését: megnősült, elvált, ölt, világgá ment. Felnőtt.
„Mindig is nagyon vágytam egy hitre, a cselekedeteinket felülről mozgató és irányító erőre. Valamire, ami nincs, és hiányzik. Úgy éreztem, elvesztettünk valamit, ami sosem volt a miénk.” (Paolo Giordano)
Az Ide nekünk a csillagokat is! fejlődésregény, generációs regény. A fiatalság féktelen ambíciója a mindenség meghódítására, birtoklására, a vele való szimbiózisra. Lehetett volna egy nagy szerelem története – és talán az is.