A vallásosság erkölcsi erénye

Krisztus felszólítását Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené! (Mt 22,21) többnyire a szétválasztás értelmében fogjuk fel, pedig Krisztus tanításában az Isten és a felebarát szeretete mindig a legszorosabb egységben van, ezért a fenti mondatot az összetartozás szellemében is értelmezni kell. Eszerint ha megadjuk az embereknek, ami az embereké, akkor ezzel Istennek is adunk. S fordítva: csak akkor tudjuk megadni az embereknek, ami az embereké, ha megadjuk Istennek is, ami az övé. Így az erkölcs és a vallás világa egymást erősíti és tisztítja, amire korunkban égetően szükség van. Amikor az Isten iránti tiszteletben igényesek vagyunk, akkor ez visszahat az embertársainkkal s önmagunkkal való viszony igényességére is. Amint viszont az igaz Isten felé lazul az erkölcsi igényesség, az magával rántja az ember iránti tiszteletet is. A jelen kötet a vallásosság erényét járja körül, hogyan kell igényesnek lenni az imádságban, a szent dolgok tiszteletében, mi az értelme a vasárnapnak, az ünneplésnek, s melyek a fő bűnök ezen a területen. A könyv áttanulmányozása során ki fog derülni, mennyire fontos az erkölcsi életvezetésünkhöz a vallásosság erényének igényes megélése, mennyire nélkülözhetetlen a morál lelkének elmélyítése ahhoz, hogy a morál testét, mindennapi döntéseinket jól vezethessük. Lassan belátjuk az ősi bibliai mondat igazságát: Akik a szenttel szentül bánnak, megszentelődnek (Bölcs 6,10).

A szerzőről:

Papp Miklós (1972) görög katolikus áldozópap, morálteológus, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanszékvezető docense, a főiskolán működő Etikai Intézet és Családteológiai Intézet vezetője.