Pszichosztriptíz - Terápiás valóságok

Mind ugyanazt akarják. A megcsalt, a hűtlen, a gyermekre vágyó, a szerető. Legfőbb vágyuk, hogy megszerezzék az irányítást saját életük felett. Van, akinek felnőttként, hirtelen csúszik ki a talaj a lába alól és van, akitől kisgyerekként vették el a kontrollt. Ők azért jönnek el hozzám, hogy új fejezetet nyithassanak az életük forgatókönyvében, amelyben nem csupán statiszták, hanem főszereplők lehetnek. Az embereket állítólag a szenvedésnyomás kergeti a terápiába. Én viszont úgy látom, szenvedni egyedül is remekül lehet. Ám ahhoz hatalmas bátorság kell, hogy valaki belevágjon az önismereti munkába. A bátorság az, ami megkülönbözteti a magányosan, de rutinosan szenvedőt a változtatni akaró szenvedőtől. A bungee jumping kismiska ahhoz képest, amikor az ember belekezd ebbe. A terápia nem ciki – ezeket a történeteket olvasva egyértelmű lesz, hogy érdemes néha segítséget kérni. De csak annak, aki nem akar tovább hazugságban élni. (Szigeti Ildikó)