Pinky

Sepsi László mindent tud a krimiről, noirról, horrorról és az urban fantasyról, de nem esik kétségbe akkor sem, ha az úgynevezett magas irodalom ködbevesző elefántcsonttornyának nyirkos lépcsőházaiban kell eltájékozódnia. 
Új regényében olyan világot alkotott, ami bár minden oldalon újabb és újabb meglepetéssel szolgál, egészében véve mégis kényelmetlenül otthonos. Mert bár magunknak is nehezen valljuk be, nagyon is jól ismerjük a mindent átszövő korrupció csatornabűzét az orrunkban, a városlakók mellére esténként sötét démonként telepedő kilátástalanságot, de a beláthatatlan pusztulás apró réseiből elő-előbukkanó szépséget és csodákat is, amik miatt mégis, mindennek ellenére felkelünk reggelente.
A Pinky című regény éppen olyan, mint a címében szereplő különös, rózsaszín és kegyetlen ital: amilyen furcsának tűnik elsőre, olyan természetességgel eszi bele magát az ember agysejtjeibe, és egy pillanatra sem ereszt el a szélesvásznú végkifejletig. Egyben pedig újabb bizonyíték arra, hogy a XXI. századi fiatal magyar irodalom immár tényleg nem ismer sem zsánerbeli, sem nyelvi határokat, szíve pedig egy ütemben dobog az átkozott nagyvilág fékevesztett, dühös és szédítő ritmusával. (Dunajcsik Mátyás)
Sepsi László 1985-ben született Szolnokon, író, kritikus, a Prizma filmművészeti folyóirat és a Műút zsánerkritikai rovatának szerkesztője. Jelenleg Budapesten él, és az amerikai trashfilm történetéből doktorál az ELTE bölcsészkarán. A József Attila Kör populáris kultúrával foglalkozó estsorozata, a POPJAK szervezője. 2008 óta publikál rendszeresen; 2003-ban jelent meg első, Holt istenek kora című regénye, 2015-ben pedig meséje, Az éjszaka réme.