Coelum Terrae - A mágus isteni káosza

„Az a szentély, amely idelent van, annak a képére épült, amely odafönt van.” Két világ van, a látható és a láthatatlan, és ugyancsak két univerzális Természet van, a látható és a láthatatlan, melyből mindkét világ eredetét veszi. A passzív univerzális természet a képmása az aktívnak és mindkét világ vagy szentély hasonlósága megtalálható princípiumaiknak hasonlóságában. Sok követője volt Platónnak –  még a múlt században is akadtak tanítványai –  akik igen merészen vitatkoztak a felsőbb és alsóbb dolgok hasonlóságáról… Ez végtelenül sok gondolatot rejt magában és úgy is valósítja meg azokat, ahogyan megfogantak benne. Ez azt jelenti, hogy külső formába önti azt, ami elméjében megfogant. Másodsorban azt is tudni kell, hogy létezik egy univerzális befogadó és, hogy a passzív Természetet az Univerzális Ágens hozta létre. Ez az univerzális befogadó nem más, mint Isten közvetlen, mindent magába foglaló karaktere. Az Egység és a Hármasság. Röviden azt az állagot értjük alatta, melyet általában Prima Materia-nak neveznek. Tulajdonképpen nincs is szükség rá, amíg nem tudja, mire is vonatkozik létezése. Látni kell, dolgozni vele és kísérletezni, saját szemünkkel megismerni ezt a központi, láthatatlan esszenciát és tulajdonságait. „A Természetnek egyik arculatát szemünkkel láthatjuk, kezünkkel tapinthatjuk és észlelhetjük, hogy szinte minden pillanatban változik. Meg kell bocsátani, mondja Apuleius, ezt a különös kifejezési módot, mely elhomályosítja a dolgok lényegét. Ha ez a Természet nem lehetne mindig ugyanaz, az értelem által nem is lenne felfogható. Ma nem olyan, mint tegnap volt és nem is olyan, mint ahogy a valóságban mutatkozik. A Természet másik arculata nem változik – mozdulatlan, állandó és mindig létező.”