Veronika Sikulová világában egymásnak adják a szót a szlovák és a magyar  nyelvű szereplők, miközben a szerző számot vet gyermekkorával, kamasz  éveivel, szüleivel. Novellafüzérében az elbeszélések egymásra épülnek,  de mindegyik értelmezhető önmagában is. Mintha az olvasó egy  kaleidoszkóppal játszana - folyamatosan változó fénytörésben új és új  rajzolatokat vesz egy sokszínű és gazdag elbeszélői világ, és mintha a  szerző azt sugallaná: elég megmozdítani valamit, változtatni a  látószögön, kicserélni egy mondatot vagy szót, és a történet megváltozik.