Kepes András a magyar irodalmi és kulturális élet egyik legmeghatározóbb, legsokoldalúbb és leginspirálóbb alakja, aki évtizedek óta formálja a közgondolkodást. Pályája során újságíróként, íróként, televíziós szerkesztőként, tanárként és dokumentumfilmesként is maradandót alkotott. Munkásságát mély humanizmus, intellektuális igényesség és az emberi lélek iránti őszinte érdeklődés hatja át. Nem véletlen, hogy neve mára egyet jelent az értékes, tartalmas és gondolatébresztő alkotásokkal.
Kepes András 1948-ban született Budapesten, és már fiatalon vonzotta a művészet, az irodalom és az emberi sorsok sokfélesége. Az ELTE magyar–esztétika szakán szerzett diplomát, ami megalapozta széles látókörű, elemző gondolkodásmódját. A hetvenes évek végétől kezdve a magyar televíziózás egyik meghatározó alakja lett: olyan legendás műsorokat készített, mint a Világfalu, a Desszert vagy a Kepes Krónika, amelyekben mindig az emberi értékek, a kultúrák közötti párbeszéd és a világ megértésének vágya kapott hangsúlyt.
Íróként is kimagasló teljesítményt nyújtott. Művei stílusukban egyaránt közel állnak a filozófiai elmélkedéshez, a társadalmi esszéhez és a szépirodalomhoz. Az életmód könyvek kategóriájában is maradandót alkotott, hiszen írásaiban mindig az élet nagy kérdéseire keresi a választ: hogyan találhatja meg az ember a helyét a világban, miként őrizheti meg önazonosságát, és mit jelent a boldogság a modern kor zűrzavarában.
Legismertebb könyvei – mint A boldog hülye és az okos depressziós, Világkép, Istenek és emberek, Tövispuszta és A megúszás művészete – mind más-más oldalról közelítik meg az emberi lét kérdéseit. A Tövispuszta epikus ívű családregény, amely három generáción keresztül mutatja be Magyarország huszadik századi történetét, míg az Istenek és emberek a hit, a kultúra és a civilizáció közötti kapcsolatokat boncolgatja.
Kepes könyvei nemcsak olvasmányok, hanem szellemi élmények is: minden sora azt üzeni, hogy a megértés, a nyitottság és az empátia teszi gazdaggá az embert. Alkotásai arra ösztönöznek, hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk is; ne csak olvassunk, hanem értsük meg a világot és önmagunkat.
Éppen ezért Kepes András neve ma már nemcsak egy írót, hanem egy gondolkodói irányt is jelképez – azt a hitet, hogy az emberi történetek, a kultúrák találkozása és a tudás keresése az igazi út a megvilágosodáshoz és a lelki egyensúlyhoz.