Leiner Laura neve mára összefonódott a magyar ifjúsági irodalom megújulásával. Az írónő olyan hangot talált, amely egyszerre friss, életszagú és mélyen emberi. Műveiben a fiatalok mindennapjai elevenednek meg: az iskolai barátságok, a szerelem első rezdülései, az önbizalomhiány és az útkeresés izgalmas, néha fájdalmas pillanatai. Olyan világot teremt, ahol az olvasó könnyen magára ismer, mert történetei nem idealizált hősökről szólnak, hanem hús-vér emberekről, akik éppoly sebezhetők és kíváncsiak, mint bárki más.
Budapesten született 1985-ben, és már gyerekként is vonzódott az írás és a történetmesélés iránt. Első könyve még fiatalon látott napvilágot, de a valódi áttörést a 2010-ben útjára indított Szent Johanna Gimi sorozat hozta el számára. Ez a nyolckötetes történet a kamaszok világát olyan hitelesen mutatja be, ahogy addig még senki sem tette a magyar ifjúsági irodalom területén. A sorozat szereplői – Reni, Cortez és a többiek – szinte életre keltek az olvasók számára, és generációk nőttek fel rajtuk. A történet egyik legnagyobb erénye, hogy valóságos érzéseket, helyzeteket és dilemmákat ábrázol: első szerelmeket, baráti viszályokat, bizonytalanságot és önkeresést.
Leiner Laura írásait a közvetlen stílus és az érzelmi őszinteség teszi különlegessé. Az olvasó úgy érzi, mintha egy közeli barát mesélne neki, aki pontosan érti, mit jelent tizenévesnek lenni. A humor, a dráma és a hétköznapi pillanatok keveredése természetessé teszi a szöveget, ezért könyvei nemcsak szórakoztatnak, hanem segítenek is a fiataloknak abban, hogy jobban megértsék önmagukat.
A Szent Johanna Gimi után Leiner Laura nem állt meg: a Bábel, a Bexi-sorozat és az Iskolák versenye újabb sikert hoztak számára. Mindegyik történet más-más nézőpontból, de ugyanazzal az érzékenységgel és lendülettel közelíti meg a fiatalok életét. Az írónő hű maradt saját hangjához, és mindig képes volt újraértelmezni a ifjúsági irodalom határait.
Ma már nemcsak mint népszerű szerző, hanem mint inspiráló jelenség tartozik a magyar irodalmi élethez. Leiner Laura könyvei bizonyítják, hogy az olvasás nemcsak menekülés, hanem találkozás is – önmagunkkal és egymással.